Szinte egyszerre jött az üzenet a gmailes fiókomba, és a bejegyzés a facebookomra. Az e-mailben arra kértek, hogy csatlakozzak a Dörner György kinevezése ellen tiltakozókhoz, míg a közösségi portálon arról olvastam, hogy valójában sok Dörner-féle kinevezés kellene, elvégre egy ilyen pályázattal csak lejáratja magát az, aki beadja, és az, aki ennek alapján pozitív döntést hoz.
Hogy melyik áll hozzám közelebb, lejjebb kifejtem, azt azonban már most le kell szögezni, hogy mind a tiltakozók, mind a Michael Douglas és Eddie Murphy magyar hangjaként ismertté vált leendő direktort kifigurázók elkerülik az Új Színházat a közeljövőben.
A színházaknak egyébként sincs könnyű dolguk manapság, de Dörner pályázatát olvasva biztosra veszem, hogy erre a stílusra nem sok vevő lesz. Egyébként is, amikor a Jobbik erősödött, és nyilvánvalóvá vált, hogy könnyedén átlépik az ötszázalékos küszöböt a parlamenti választásokon, kínunkban azon viccelődtünk, hogy majd visszasírjuk még Csurkát. Hát tessék, most itt vannak azok a szélsőségesek, akiket nem lehet komolyan venni.
Lehetőleg ne is tegyük naggyá őket.
Tarlós István főpolgármester nem olyan politikus, akit meghat a civilek tiltakozása, bár úgy tűnik, kapcsolata Orbán Viktorral hűvös lett. És persze a miniszterelnök sem az a típus, aki egy pár száz fős tüntetés hatására megváltoztatja az álláspontját.
Sajnos a roma ügyben elég példát láttunk arra, hogyan jutottak neonácik a címlapokra, a híradókba. A rasszizmus ellen tiltakozók hihetetlenül rossz kampányai és válaszai sokat tettek azért, hogy megerősödjön a szélsőjobb.
Így volt ez akkor is, amikor Oláh Action néven megjelent egy „cigányirtó” játék a neten, 2005-ben. Némi tiltakozás és ejnye-bejnye után azt vettük észre, hogy a kereskedelmi tévékben osztja az észt bizonyos Polgár Tamás, vagyis Tomcat, aki addig csak párszáz embernek írogatta a blogját – és néha kicsit cigányozott.
Hatalmas pofont adtak maguknak az antirasszisták 2005 tavaszán is, amikor tüntetést szerveztek a náci erőszak ellen a Moszkva térre. Nem sokkal később kiderült, hogy az eset, aminek kapcsán a demonstráció szerveződött, nem egészen úgy történt, ahogy addig tudtuk.
A fiú, akit megszúrtak egy szamurájkarddal, tizenöt évesen is nagydarab és problémás gyerek volt, aki szeretett kötekedni. Szóval nem egy ártatlan kis kölyköt szúrt le egy gonosz náci, hanem két tizenéves eldurvult vitája zajlott a 21-es buszon. Ráadásul: aki szúrt, az is cigány volt. Tálcán kínálták a lehetőséget a szélsőségeseknek, hogy az antirasszista tüntetésre válaszul demonstrációt szervezzenek a „magyargyűlölet” ellen.
Ezek után két eset adta fel a leckét: 2006-ban Szögi Lajos agyonverése Olaszliszkán, 2009-ben pedig Marian Cozma meggyilkolása Veszprémben. Tényként rögzíthetjük, hogy ezt a két nevet mindenki jól ismeri, ugyanakkor a romák elleni támadássorozat áldozatainak nevét csak kevesen tudják. Az okot viszont csak találgathatjuk.
Persze, nagyot hibáznék, ha mindent az ügyetlen liberálisok és a rosszul kommunikáló antirasszisták nyakába varrnék. Tudom, hogy a „romák megjelenése a médiában” tényleg kulcskérdés, és nem csak azért, mert kis túlzással minden hasonló témájú konferencián van ilyen előadás vagy kerekasztal. Új módszerekre, új hangnemre van szükség, és ez komoly kihívás a kommunikációs szakemberek számára.
Egy szegedi konferencián azt kérdezték, szükség lenne-e arra, hogy például a médiatörvény szabályozza a romák megjelenítését. Sokszor esett szó a hírműsorokról, hogy ott csak negatívan tüntetik fel őket, vagy csak a harsány figurákat mutatják közülük, ami ellenérzést vált ki. A felvetésekre csak azokkal a szavakkal tudtuk válaszolni, amelyeket már jó néhány éve ismételgetünk, illetve ismételgetnek mások is: etikai kódex, több pozitív hír, több párbeszéd.
Egyszerűnek tűnik mindez, és mint ahogy szavak szintjén a fociban is világbajnokok vagyunk, kisebbségek terén is jó példa vagyunk a világnak – látszólag. A valódi megoldás a szélsőjobb megállítása lehetne. De addig is próbáljunk meg legalább nem rontani a helyzeten, és ahogy a bölcs öregek tanácsolják, várjunk. Mi az a négy vagy nyolc év az emberiség húszezer évéhez képest?
Ahogy Dörner György kinevezése is több ellenérzést szül, mint ahány nézőt hoz, a romákat támadók sem jutnak túl egy ponton. Még ha azt is gondolják, hogy az ország kétharmada jobbikos. Gondolhatják, de nem így van.
